A játék kialakulása

A több évszázada kialakult sakkjáték megreformálásával, a tábla alakjának megvátoztatásával sokan próbálkoztak. A szokásostól elütő táblákat komoly játékra ritkán használják. De van egy kivétel a hexasakk.

A hatszögletű táblájú sakk neve a görög „hexagon" – hatszög – szóból ered.

1929-ben lord G. D. BASKERVILL – az új irányok keresésének egyik úttörője – megmutatta, hogy a sakkfigurákkal lehet a hatszögletű mezőkön lépni. Ő egy négyzet alakú táblát javasolt, amelyet 3 különféle színnel kiszínezett 83 hatszögletű mezőre osztott fel, kidolgozta a játék szabályait is. A terv azonban nem lett teljesen kidolgozva és így az újítás nem terjedt el széles körben.

10 év múlva egy szovjet geológus, I. G. SAFRAN, aki a logikai játékok nagy kedvelője, ismerője és alkotója volt, kitalálta a hatszögletű táblán játszható sakk saját változatát, de csak jóval később 1956-ban szabadalmaztatta, mint találmányt. Különböző okok miatt ez a sakkjáték se ért el sikereket.

A háború előtti években a lengyel WLADISLAW GLINSKI egyedül jutott el a hexasakk létrehozásának gondolatáig. A II. világháború egy időre félbeszakította az alkotó kutatást. W. GLINSKI csak a háború után Angliában tartózkodva tudta folytatni a találmány kidolgozását.

1951-ben az új sakkjátékot bemutatták a párizsi világkiállításon, de komolyan csak I. Boier professzor érdeklődését keltette fel, aki betette a Franciaországban, 1953-ban megjelent „Nem ortodox sakkjátékok" című könyvébe W. GLINSKI hexasakk játékának leírását.

A következő 20 év a játék tökéletesítésével, az elméleti alapok kidolgozásával és a népszerűsítés majdnem eredménytelen próbálkozásaival telt el. 1973-ban W. GLINSKI végül megkapta a szabadalmat a találmányára. U. EDMUNDS-szal együtt a londoni „Midland Bank"-hoz fordultak azzal a kéréssel, hogy támogassák alkotásának népszerűsítésében. Az üzleti világ rideg és bizalmatlan. Az új játék perspektíváinak meghatározását számítógépre bízták, és csak azután hogy az elektromos „jósda" zöld utat adott, vállalták W. GLINSKI vállalkozásának finanszírozását.

A tömegtájékoztatási eszközök erőfeszítései, a széleskörű reklámkampány és a hexasakk készletek gyártásának megoldása gyors eredményt hoztak. A hexasakk ismertté vált. Hamarosan megjelent W. GLINSKI két könyve – „A hexasakk játékszabályai" (1973) és „A hexasakk elmélete" (1974). 1976-ban elindult a „Hex Press" szakfolyóirat kiadása. Még ebben az évben megalakult a Brit Hexasakk Szövetség és országos bajnokságot tartottak. Nagy-Britannia első bajnoka D. SPRINGGAY lett. A második bajnokságot (1977) V. RIPPON, a harmadikat (1979) S. TRIGGS nyerte.

A Nemzetközi Hexasakk Szövetség

A hexasakk gyorsan kezdett terjedni Európa más országaiban is, de az Atlanti Óceánt is „átlépte". 1980-ban létrehozták a Nemzetközi Hexasakk Szövetséget (IHCF). 1989-ben az IHCF már 18 tagországot egyesített. Első és örökös elnöke W. GLINSKI (Nagy-Britannia), alelnöke – V. DIMITROV (USA), GELENCSÉR Mihály (Magyarország), M. MACKOWIAK (Lengyelország) lettek. Az IHCF jelentős munkát végzett a nemzetközi és országos versenyek szervezésében, hexasakk játékosok regisztrálása és minősítése terén rendszeresen számolják és közzéteszik a legerősebb versenyzők értékszámait.

Az IHCF alakuló ülésével egyidejűleg tartották meg az első Európa bajnokságot 1980-ban. A győzelmet MAREK MACKOWIAK (Lengyelország) szerezte meg. 1984-ben – a 2. Európa-bajnokságon – az európa-bajnoki címet átengedte RUDOLF LÁSZLÓnak (Magyarország) – aki az első Európa Bajnokságon ezüstérmes volt –, majd 1986-ban visszaszerezte azt. A „lengyel sakk" – így keresztelték el az újságírók W. GLINSKI alkotását – a szerző hazájában, Lengyelországban, nagy népszerűségre tett szert. Lengyelországot 1975-ben érte el a játék, de 3 év múlva a lengyelek már 7:3 arányban legyőzték Nagy-Britannia csapatát egy csapatversenyen.

Hexasakkozók Európa szerte

1989-ben, Lengyelországban több mint 40 minősített versenyzőt tartottak számon. Legjelentősebb képviselői: a kétszeres európa-bajnok, IHCF alelnök M. MACKOWIAK és G. MACKOWIAK nemzetközi nagymesterek, W. SELIGA és M. MANDECKI nemzetközi mesterek, W. DITTWALD, M. WOJNAR, J. BORAWSKI, J. KUDELSKI, J. PAJACZEK és E. WOZNICA IHCF mesterek.

Nagy tekintélyt vívtak ki a jugoszláv hexasakkozók. Közülük négyen – SZABÓ K., D. RADAKOVIC, FRANK I. ÉS J TUMBAS – IHCF mester címet szereztek. Jugoszláviában a hexasakk fejlődésének központja Szabadka. A szabadkai hexasakk élet megszervezésében és életben tartásában jelentős szerepet játszott KISIMRE ISTVÁN és FRANK ISTVÁN, akik mind a mai napig aktív résztvevői a hexasakk versenyeknek. A Szabadkán rendezett nemzetközi versenyek, a „Palics-kupák", a 80’-as években a nemzetközi hexasakk élet kiemelkedő eseményei voltak.

Erős hexasakkozók más országokban is találhatók. A 80’-as években ilyen volt például GYARMATI T. (Szlovákiából) és Y. GARRETT (Olaszország) nemzetközi mesterek, KERESZTÉNYI P. (Szlovákia) és H. GONZALES (Kuba) nemzeti mesterek. Nagy-Brittaniában ebben az időben több mint 25 magas minősítésű versenyző volt. Közülük 6 IHCF mester: S. TRIGGS, J. RYAN, B. TOWERS, W. GLINSKI, P. SHEPPERSON, B. S. OSLAND.

A volt Szovjetunió területén a hexasakk fejlődésének legjelentősebb központjai – Uljanovsz, Minszk, Moszkva és Kalinyin. Figyelmen kívül hagyva a Szovjetunió különböző sarkaiban fellelhető kezdő játékosokat, ebben az országban volt a legnagyobb számú minősített hexasakkozó a 80’-as években. Közülük a legjelentősebbek: Minszkből V. JANYENKO, A. PAVLOVICS, Ju. BAKULIN, V. NYEKRASZOV, Uljanovszkból Sz. LAPKO, Moszkvából Sz. CIGANKOV IHCF mesterek, de szintén ide sorolható E. KARMANOV (Kemerovo) és V. VOLKOV (Kalinyin). A volt Szovjetunióban a hexasakk elterjesztésének úttörője valójában az uljanovszki területen élő falusi tanító F. I. GONCSAROV. Pontosan az ő erőfeszítéseinek eredményeképpen talált az új játék biztos talajt Uljanovszkban. 1983 óta rendszeresen megrendezik az „Uljanovszki Komszomolec" című újság díjáért kiírt nyílt versenyt. Az újság szervezett a hexasakk történetében először feladványszerző versenyt (1983), amire több mint 70 munkát küldtek be a Szovjetunióból, Lengyelországból és Magyarországról. Különböző kategóriákban első helyett szereztek: F. I. GONCSAROV és E. LINDA (Lengyelország). A hexasakk minszki fejlődése szorosan összekapcsolódik V. F. BUJÁKKAL, az Eszperantista Hexasakkozók Nemzetközi Szervezetének elnökével. Létrejött a „Három Futó" hexasakk klub A. PAVLOVICS vezetésével.

Moszkvában, 1979-ben F. I. GONCSAROV, V. F. BUJAK és a moszkvai M. Ju. ROSCSIN kezdeményezése alapján létrejött az Össz-szovjet Hexasakk klub, a „Hatszög". A klub elnökének M. ROSCSINT választották. 1982 óta rendezik meg a Moszkva nyílt Bajnokságot és a Moszkva Kupát. A klubon belül létrehozták a levelezési bizottságot, a hexasakk információs és propaganda bizottságot, minősítési bizottságot. Kidolgozták és beindították a levelezési versenyek pontos rendszerét a bajnoki címért és a klub által kiírt kupáért. Ezek a versenyek az új játék kedvelőinek tömegeit vonzották a Szovjetunió különböző területeiről és külföldről egyaránt. Szabályozták a levelezési versenyzők minősítését és kiszámították élőpontjaikat.

1986 óta a területi ifjúsági hetilap, a „Szmena" (Kalinyin) állandó rovatot indított „Hexasakk" névvel (szerkesztő: V. VOLKOV). A hetilapban cikkek jelentek meg a hexasakk történetéről, a játék szabályairól és a játék sajátosságairól, elméleti anyagokkal ismerkedhettek meg az olvasók. A rovat beszámolt versenyekről, érdekes partikról; feladványszerző és -fejtő versenyeket indítottak. A hexasakk történetében másodszor megrendezett feladványszerző versenyben (1987) a Szovjetunióból, Magyarországról, Lengyelországból és Jugoszláviából 20 olvasó indult több mint 90 pályamunkával. Különböző kategóriákban első helyet szereztek: E. KARMANOV és SCHENKERIK CSABA (Magyarország). A „SZMENA" szerkesztősége levelezési versenyeket szervez (tematikus, minősítő, nemzetközi). A rovatnak köszönhetően a hetilap új olvasótáborral bővült nem csak a Szovjetunióban, de Lengyelországban, Bulgáriában, Magyarországon és Jugoszláviában is.

1983-ban a szovjet hexasakkozók kiléptek a nemzetközi porondra: M. ROSCSIN részt vett az „Aliszka-kupán" Magyarországon, majd egy évvel később a vilniuszi A. SZIDLAUSKAS játszott a 2. Európa-bajnokságon. A szovjet játékosok azonban csak 1988 óta vesznek részt rendszeresen nemzetközi versenyeken. Ennek során a „Palics-kupán" (Szabadka) V. VOLKOV győzedelmeskedett, a „Kristály Kupán" (Tatabánya) pedig a minszki Ju. BAKULIN ezüstérmet szerzett. A Szovjetunióban (Minszk, 1989 február) először megrendezett nemzetközi versenyen V. JANYENKO végzett az élen. A későbbiekben még két minszki versenyző ért el sikereket: V. VASKEVICS második lett a hagyományos „Palics-kupán" (Szabadka, 1989) és V. NYEKRASZOV ezüstérmet szerzett a 4. Európa-bajnokságon (Tatabánya, 1989).

A volt szocialista országokban végbe menő rendszerváltás és W. GLINSKI 1990-ben bekövetkező halála miatt a hexasakk fejlődése átmenetileg megtorpant, a nemzetközi kapcsolatok megszakadtak és gyakorlatilag minden országban visszaesett a vrsenyzők száma. 1996 júliusában, Minszkben a Nemzetközi Hexasakk Szövetség újraszerveződik, új elnökséget választanak, amelybe a lengyel, a magyar, a belorusz, az orosz és az ukrán hexasakk szövetség képviselői kapnak helyet. Döntés születik az 5. Európa-bajnokság megrendezéséről (döntő 1998 augusztus, Tatabánya), amelynek zónaközi selejtezői jelenleg zajlanak.

Magyarország és a hexasakk

A hexasakk kultúra jelentős fészke Magyarország. Az I. Európa-bajnokságon elért magyar sikernek és RUDOLF LÁSZLÓ ill. GELENCSÉR MIHÁLY, sokszor áldozatoktól sem mentes, munkájának köszönhetően a hexasakk Magyarországon is gyorsan elterjedt. Az első tábla melletti versenyt 1981 márciusában Bólyban rendezték meg, majd még ebben az évben, szeptemberben került sor Szekszárdon az első magyar hexasakk bajnokságra is, amelyen SZIRÁKI LÁSZLÓ budapesti versenyző diadalmaskodott. A Magyar Hexasakk Szövetség (MHSSZ) akkori elnöke, GELENCSÉR MIHÁLY (1997†) erőfeszítéseinek eredményeképpen nagy számú, többek között nemzetközi versenyt szerveznek.

A Magyar Hexasakk Szövetség 1981 óta minden évben megrendezi a magyar hexasakk bajnokságot. A magyar bajnoki címet 1981–1997 között a következő versenyzők nyerték: RUDOLF LÁSZLÓ 1982, 83, 84, 85, 91, 92, 93, 97; SZIRÁKI LÁSZLÓ 1981, 1986, 87, 90, 94; SOMLAI LÁSZLÓ 1988; BOTKÓ IMRE 1989; PÉTER ISTVÁN 1995; RUTKOVSZKI TIBOR 1996. A nemzeti bajnokságon kívül a Magyarországon évente megrendezésre kerülő legjelentősebb versenyek: Hajdú-kupa (Debrecen), Turul-kupa (Tatabánya) és Tanker-kupa (Tamási). A bajnokságot nyert versenyzőkön kívül a magyar hexasakkozók legkiemelkedőbb egyéniségei: BÖRCSÖK LÁSZLÓ nemzetközi mester, BÓDOR SÁNDOR, VÁMOSI ALBERT, KÖVÉR IMRE, ROZÁK BERTALAN IHCF mesterek, DEME LAJOS és SCHENKERIK CSABA nemzeti mesterek.

Az 1997 augusztusában Tatabányán megrendezésre került zónaközi selejtező versenyen négy magyar versenyző – RUDOLF LÁSZLÓ, SCHENKERIK CSABA, CSUPOR PÉTER ÉS ROZÁK BERTALAN – vívta ki a 1998 évi döntőn való részvétel jogát.

(Az összeállítást Gados László, a Magyar Hexasakk Szövetség elnöke készítette)